Báthory Erzsébet alakja a mai napig megosztja a történészeket és vitatott, hogy valójában egy vérszomjas, kínzásokban örömét lelő, a szépséget betegesen hajkurászó asszonyról van-e szó, vagy egy ártatlan nőről, akit csupán politikai okokból, koholt vádak alapján elítéltek, így kárhoztatva kegyetlen szenvedésre élete utolsó 4 évében.
Báthory Erzsébet 1560. aug. 7-én született nemesi család sarjaként. Gyermekkorát az ecsedi vár kastélyában töltötte, Nádasdy Ferenc gróffal, aki nála öt évvel volt idősebb és tizenegy éves korában jegyezték el egymást, 1575-ben pedig összeházasodtak és Nádasdy gróf feleségének a csejtei kastélyt és a körülette levő 12 falut adta nászajándékba. Erzsébet először Sárvárra került, ahol a Nádasdy családnak volt kastélya, majd nem sokkal később Szlovákia nyugati felén található Csejte várába költöztek, házasságukból 6 gyermekük született. Nádasdy Ferencet az Oszmán Birodalom ellen vívott csatározások kötötték le, Erzsébet mindeközben sokat tartózkodott egyedül, gyerekneveléssel foglalkozott, zárkózott és magányos volt.
1603 őszén Nádasdy Ferenc egy Buda környékén vívott csatát követően már betegen tért haza Sárvárra és 1604-ben váratlanul meghalt. Erzsébet ezután magányos özvegyként élt tovább.
A határozott erős alkatú, református özvegyasszony sokakban keltett ellenérzéseket.
Elsőként egy protestáns prédikátor, Nádasdy Ferenc udvari papja és tábori lelkésze kezdte terjeszteni a hírt arról, hogy Csejte úrnője a kastélyában okkult tudományokkal foglalkozik és ördögi praktikákat folytat.
Erzsébet alakját már férje életében is sötét homály övezte. Azt rebesgették, titokzatos, természetfeletti erők segítségével tartja fenn szépségét és nem átalkodik attól sem, hogy ehhez ártatlan szolgálókat kínozzon meg. Ma a köztudatban leginkább az állítólagos öregedés ellen folytatott azon praktikáiról ismert, miszerint minden tükröt összetört a kastélyban, hogy ne lássa öregedni magát. Erzsébet a korabeli leírások alapján mániákusan foglalkozott a saját szépségével és rettegett attól, hogy az öregség jeleit felfedezze magán. És ha ez még nem lenne elég, a pletykák szerint a beteges szépség iránti megszállottságán kívül, nem ódzkodott a szadizmus legdurvább eszközeitől sem, hogy szexuális vágyait kiélje.
Állítólag egyszer úgy megütött egy szolgálót, aki a haját fésülve, azt meghúzta, hogy a lány kiserkent vére Erzsébet kezére fröccsent. Úgy látta, a bőre fehérebb lett és megszépült tőle. A fiatalság titkát elvakultan keresve megölte a lányt, majd megfürdött a vérében. Később olyan szüzek vérét vette, akiket a legalkalmasabbnak talált erre a célra. Birtokán összegyűjtötte őket, megkorbácsolta, megcsonkította és megkínozta, majd lábuknál fellógatva őket, vérüket vette.
Ezeket a mendemondákat azonban egyértelműen cáfolják a biológiai tények, hiszen az emberi vérben – alvadása miatt – lehetetlen megfürödni, hacsak valamilyen véralvadásgátlót nem alkalmaznak. Ettől függetlenül ez a történet a mai napig töretlenül tartja magát sokak elképzelésében, a történelmi alakok közé mindig is szerettek az emberek olyan történeteket szőni, ami nemcsak vértől tocsogós, de minél iszonytatóbb és horrorisztikusabb, annál érdekesebbé, misztikusabbá változtatja az egyébként túlságosan lapos eseményeket.
Így történt, hogy sokak szerint Erzsébet állítólag ivott is a szolgálólányok véréből, kezdetben aranyserlegből, majd közvetlenül a testükből. Miután a környéken élő lányok elfogytak, kastélyában nőiskolát létesített női szeretőjével és az ideküldött lányokkal hasonló módon végzett. A történet szerint elfogatásáig hatszáznál is több lány életét oltotta ki.
Fontos megjegyezni, hogy az első vádak csupán Báthory Erzsébet letartóztatása után hangzottak el, és akkor is olyan belső szolgálóktól, akiket kínvallatással bírtak „jobb belátásra” - azaz vallomásra, akkoriban ugyanis a kínzás volt a legbevettebb szokás a kihallgatásra, akkor is, ha egyébként a tanú kész volt az együttműködésre.
Báthori Erzsébetet 1610. decemberében tartóztatta le Thurzó György nádor, aki meglepetésszerűen látogatta meg. A vád szerint a csejtei kastély udvarában több lány holttestét találták eltemetve, amelyeken sérülések voltak.
A visszavonultan élő asszony ellen eljárást indítottak, amelynek során a kínvallatás hatására szolgálói és komornái beismerő vallomást tettek. Az ő sorsuk egy héttel később a lefejezés lett. Testüket máglyán elégették. A grófnő szabályos perbe idézése, bírósági meghallgatása nem történt meg, pedig II. Mátyás magyar király többször is kérte erre a nádort.
1611. januárjában Thurzó levelében arról tudósította II. Mátyás magyar királyt, hogy a megvádolt Báthory Erzsébetet elfogták és a csejtei várba zárták. A törökverő Nádasdy Ferenc magára maradt özvegyét élete végéig a csejtei várban tartották fogva, ott is halt meg 54 évesen. Thurzó György állítása szerint egy befalazott szobába zárták Báthory Erzsébetet, ahol egy résen keresztül kapott enni és inni.
Az „előzetes letartóztatásnak” Erzsébet majdnem 4 évvel későbbi halála vetett véget. Koncepciós eljárásról beszélhetünk, hiszen tényleges tárgyalás nem volt, ítélet sem született.
A történelemtudomány Erzsébetre ma már úgy tekint, mint aki semmivel nem volt kegyetlenebb, mint korának más arisztokrata özvegyei, majd későbbi kutatók az összes korabeli jegyzőkönyv feldolgozása alapján, arra a következtetésre jutottak, hogy a Báthory Erzsébet ellen lefolytatott eljárás koncepciós volt.
Ami igazán tragikus az ő történetében, az az, hogy a személyével kapcsolatos tévhit a mai napig tartja magát. Olyan tömeggyilkost kreáltak belőle, aki áldozatai révén bekerült a Guinnes rekordok könyvébe is.
A történet sok forgatókönyvírót és rendezőt megihletett, ebből az egyik alkotás a Báthory – A legenda másik arca című film, amelynek hősnője egy szelíd álmodozó, aki ugyan időnként kiborul - néha a törökkel háborúzó férje, Nádasdy Ferenc hiányától, néha pedig éppen hazalátogató ura durvaságától - , de alapvetően jóravaló asszony, aki avatott ismerője a gyógyfüvek jótékony erejének. A történetet tovább fűszerezi egy szerelmi szál is, miszerint Erzsébet egy itáliai festővel folytat titkos románcot, férje távollétében.
A csejtei vár
A kopár magaslaton álló festői romvár csodás körpanorámát nyújt az ide látogató turista számára. A gyönyörűen felújított romok közt sétálva merenghetünk Báthory Erzsébet állítólagos szadista tettein. Az egykori várból 10-15 m magas falak maradtak meg, a rekonstrukció során néhány falat újra is emeltek. A hajdani három toronyból egy a 80-as években ledőlt, a fennmaradt kettő torony közül a déli lakótoronyban halt meg Báthory Erzsébet, kis fantáziával láthatjuk is a befalazott ablakát cellájának.
Csejte községe a Draskovics kastéllyal nyújt még további alternatívát a kikapcsolódásra, múzeumában Báthory Erzsébet személyi tárgyainak - ideértve az általa viselt ruhák reprodukcióját is - kiállítása található.
A csejtei vártól mindössze 1 km-re található Palatín nevű szállás hangulatában igyekszik visszaadni a rejtélyekkel és sötét titkokkal terhes történelmi események hangulatát, a berendezések, a festmények mind-mind visszarepítenek minket az egykoron dicső vár falai közé.
Comments