Rohanva akarsz minél több élményt bezsebelni vagy inkább a helyi élethez alkalmazkodva, lelassulva megélni a pillanatot?
Utazásaim alatt, nagyon lassan, évek alatt fogalmazódott meg bennem, hogy egyre kevésbé vágyom a sokadik tömegturizmus által egekig magasztosított („must visit”) turisztikai helyek felkeresésére. Azt hiszem ez az érzés azon a ponton csúcsosodott ki, amikor Hongkongban a Viktória hegyet felkeresve, kismillió turista között megpróbáltam emberfeletti küzdelem árán feljutni a kilátóba, ahol az emberek szinte harcoltak azokért a helyekért, ahol egy impozáns hátterű fotót, szelfit lehet kattintani.(Nem lehetett.) Küzdelmes felérkezés után olyan négyzetméter sűrűséggel szembesültem, hogy azonnal elpárolgott minden további kedvem attól, hogy egy percig is részese legyek ennek az őrületnek.
Kimondottan keresem, szeretem azokat a helyeket, ahol kevesen vannak, illetve főleg helyiek. Ahol le lehet lassulni…..lecsendesedni, eltévedni. Igen, eltévedni. Sokan úgy érzik, hogy minden egyes pillanatban a helyes irányba kell tartaniuk. De vajon mi a helyes irány?
Lehet, hogyha letérünk az előttünk kitaposott ösvényről, sokkal érdekesebb élményekben, látnivalóban lesz részünk. Szerintem eltévedni egy nyaralás, elvonulás, kikapcsolódás alatt izgalmas, érdekes és nem utolsósorban szórakoztató.
A slow travel-t leginkább úgy lehet átérezni, ha arra a pár hétre (hónapra) nem akarunk fejvesztve, kényszeresen minden látványosságot kipipálni a listánkon, hanem egész egyszerűen csak együtt mozgunk a helyiekkel, úgy hogy az ő életüket próbáljuk élni. Éttermek helyett helyi piacokra járunk. A helyi tömegközlekedést, buszokat használjuk utazásra. Minél többet megpróbálunk megtudni az ott élő emberek életéről, beszélgetéseket indítványozunk. Nem repülünk egyik országból vagy államból a másikba. A lakóhelyünkhöz közeli helyeken kirándulunk. Egyszerűen csak együtt áramlunk az ottani létezésünkkel és spontán módon megéljük a pillanatot.
Comentários