top of page
  • cozyandspirit

Qingdao, a legkülönösebb kínai városok egyike, 1. rész

Updated: Jan 22, 2022




Bár a jelenlegi, koronavírus miatt kialakult, helyzetben Kína (sem) látogatható, azonban reméljük ez a helyzet idővel megoldódik, így szeretnék egy rövid ajánlót írni azoknak, akik szeretnek olyan helyekre ellátogatni, ahol a turizmust még nyomokban sem fedezhetjük fel.

Qingdao-ra teljesen véletlenszerűen esett a választásunk, tulajdonképp szerettünk volna egy utolsó 3 napos állomást beiktatni az utunk végére, ahol még megpihenhetünk, mielőtt hazarepülünk Pekingből. Ígya keleti part alsó részéről visszacsorogva, tettünk egy kitérőt ebbe a Sárga-tenger partján fekvő 9 milliós városba, melynek területe 21-szer nagyobb mint Budapesté és 7-szer nagyobb, mint Londoné. Tehát egy elképesztően nagy városról van szó, amelyet nemhogy 3 nap alatt, de 3 hónap alatt sem lehet mindent kimerítően bejárni. A város elsősorban Kína első számú export söréről a Tsingtao-ról ismert, amelyet ottjártunkban mi is kipróbáltunk. Na jó, nemcsak itt próbáltuk ki, a többi kínai városban is előszeretettel fogyasztottuk, a helyiekkel együtt. 🙂



Ami rögtön érkezésünkkor szemet szúrt, az az utcai emberek hiányának érzése volt, az addig megszokott kínai tömegnek, amit Pekingben vagy Hangzhou-ban tapasztaltunk, itt nyoma sem volt, hosszú-hosszú útszakaszokon át néptelen részek tárultak fel elénk. Ez a néptelenség meghökkentő ellentétben állt azzal, hogy a lakótömbök felhőkarcoló magasságúak, ám szintén lakatlannak tűntek. Kissé szellemváros hangulatot áraszt az egész hely, amely számomra azonban inkább érdekessé tette, mint riasztóvá. Kínára jellemzően itt is rengeteg éppen zajló építkezést láthatunk, amelyek sebességüket tekintve minden bizonnyal jóval gyorsabbak az általunk megszokott – egy dolgozik, öten nézik – munkatempóhoz. 🙂


A metróval történő közlekedés kapcsán egész Kínára elmondható, hogy hibátlanul működik, teljesen átlátható, minden pontosan feliratozva van angolul, egyértelműen a leginkább ajánlott közlekedési forma, legfőképp a külföldiek számára, az egyetlen hátránya, (de ezt Kínában amúgy sem tudjuk kikerülni), hogy a metróállomásokon történő átszállások esetében nagyon sokat kell gyalogolni, szóval nem árt, ha edzésben vagyunk.



Qingdaoban mi viszont a város azon részén voltunk, ahol nem volt metróvonal, tehát a sokkal hardcore-abb buszos közlekedésre kényszerültünk. Kínában a buszokon egyáltalán nincs angol felirat, illetve a megállókban kihelyezett információs tábla is kizárólag kínaiul áll rendelkezésre. Szóval vagy megtanulunk az utazás előtt kínaiul vagy hazárdírozós módba kapcsolunk és rábízzunk magunk a jószerencsére vagy néhány angolul minimálisan tudó kínai járókelő segítségére. Mi a szállodánkban kértünk általában segítséget, ahol egy papírcetlire leírták kínaiul az állomás nevét, ahova menni szándékoztunk, majd ezt mutogattuk bőszen a buszvezetőknek. Az más kérdés, hogy magunktól azt sem tudtuk, hogy hol kell leszállnunk, de a buszsofőrök általában voltak olyan kedvesek, hogy hátrakiáltottak, ha megérkeztünk a vágyott célállomásunkra. Így alakult, hogy egy teljes napot rááldoztunk arra, hogy a strandot keresve (Qingdao-ban olyan távolságok vannak, hogy nem érdemes gyalog bóklászva nekiindulni strandot keresni) összevissza buszozzunk a városban, mivel mindig sikerült egy rossz járatra szálltunk, a végén már csak nevettünk a saját bénaságunkon. 🙂


Viszontagságaink után végül találtunk egy strandot, igaz nem azt, amelyet eredetileg akartunk, de az egész napos buszozás után már úgy voltunk vele, hogy bármi jó lesz.

Kiderült, hogy a sors által nekünk rendelt strand egyáltalán nem is volt olyan rossz választás. Ez volt a Yinshatan Beach. Igaz, hogy európai szemmel nézve nem volt vonzó a maga „strandos” értelmében, mert fürödni nem lehetett és egy-két helyin kívül senki nem volt rajtunk kívül, sőt, nem volt napozóágy és szék sem, de cserében az egész strand a miénk volt. Egy háborítatlan, csodás strandszakasz, ahol órákon keresztül kagylókat gyűjtöttünk és csak hallgattuk a tenger morajlását. Nagyon rég nem éreztem a feltöltődésnek ezt az erejét, amit ott és akkor éreztem, szinte zen-szerű állapotot idézett elő a napsütés, tenger, és háborítatlan nyugalom kombináció.


Comments


bottom of page