2019 őszén útnak indultunk Kínába, mit sem sejtve arról, hogy a történelem alakulását alapjaiban megváltoztató világjárvány kitörésének helyszínére igyekszünk, abba az országba, ahol az első megbetegedéseket később felfedezik, a következmények pedig már bevonultak a történelem könyvekbe. Azt sem sejthettünk ekkor, hogy a világ már talán soha nem lesz ugyanaz, megváltoznak az utazási feltételek, a digitalizáció a járvány kirobbanásával együtt soha nem látott módon felgyorsul, a home office válik majd az elsődleges munka formává és olyan kifejezések épülnek be a köznyelvbe mint, a social distancing. Kínában ugyan eddig sem volt figyelemfelkeltő látvány, ha valaki maszkban szállt fel a metróra, vagy a nagyvárosok utcáin maszkban közlekedett, de azért valljuk be, ha a covid előtti időszakban sebészi maszkban szálltunk volna fel az 3-as metróra, jó néhány rácsodálkozó szempár kereszttüzében kellett volna utaznunk.
Bár a járvány kitörése óta sok ország lazított a beutazási feltételeken, Kína azon kevesek közé tartozik, aki maximális kontrollal igyekszik visszaszorítani a vírus terjedését, emiatt a beutazás csak kivételes esetben lehetséges, és akkor is szigorú szabályoknak (tesztelés, karantén) kell megfelelni, amelyek jóval szigorúbbak az európai beutazási szabályokhoz képest. Európa és Kína között a légi járatok száma drasztikusan lecsökkent, tehát a kiutazás sem túl egyszerű most.
De vissza 2019 őszéhez, amikor is a közeledő baljós jövő sötét felhői még nem árnyékolták be utunkat. Tekintve hogy Kína területét nézve hatalmas (kb kétszer akkor mint a 27 országból álló Európai Unió teljes területe), idő viszont korlátozottan állt rendelkezésünkre (3 hét), ezért úgy döntöttünk, hogy Kína egy kisebb szeletét járjuk be, Pekingből Shanghaiba utazva, onnan pedig a keleti partról dél felé csorogva, majd egy vargabetűs kitérővel meglátogatunk egy északabbra levő tengerparti várost, hogy innen újra visszatérhessünk a bázisra, Pekingbe.
Erről az útról, nosztalgiával a covid előtti időkre, készült az alábbi képes beszámoló, bízva abban, ha egyszer mégis minden visszaállna a normális kerékvágásba, hogy Kína újra könnyen látogatható lesz.
Elöljáróban, amit Kína szinte minden városáról el lehet mondani: elképesztő tisztaság van, nincs elejtett szemét, a metró aluljárókat folyamatosan súrolják, a vonatokon is folyamatos a takarítás. Kína kivételével még soha nem voltam olyan országban, ahol ennyire biztonságosnak éreztem az utazást, a közlekedést, mindent, egy percig nem kellett attól tartani, hogy kirabolnak vagy ellopnak valamit. Nyilván ebben közrejátszik az, hogy minden apró kihágást büntetnek, ezért itt az emberek alaposan meggondolnak még egy piros lámpán szabálytalanul áthaladást is, sőt...igazából meg sem teszik. Az ételek merőben eltérnek attól a "kínai büfés" felhozataltól, amit a magyar gyomrunk megszokott. Ha erre készülünk, csalódás érhet. Azt tapasztaltam, hogy a vegetáriánusoknak kicsi nehezebb dolga van, mert inkább a húsos ételekből van nagyobb választék. Mindenesetre akár vegák vagyunk, akár nem, éhen halni nem fogunk. :)
Utunk első állomása az ország ikonikus fővárosa, Peking. 21 millió ember él itt, ami elképesztően sok, európai szemmel nézve. Pekinget gyakran szembeállítják Shanghaijal, a másik nagy kínai várossal, de a két város nem is lehetne különbözőbb. Míg Pekingben sokkal jobban érvényesülnek az ezer éves történelem alapjaira épült tradíciók, a történelmi látnivalók, addig Shanghait, a legnyugatiasabb kínai város jelzővel is szokták illetni. Pekingben elképesztően sok látnivaló van, akár csak az utcákon sétálgatva, akár a Nagy falat, a Tiananmen teret vagy a Tiltott Várost meglátogatva.
Pillanatképek Pekingből:
Az első étteremben: (a röviditalról azóta sem tudtuk meg, hogy micsoda, cserében meginni sem tudtuk, magyar gyomornak brutálisan erős és ihatatlan) :)
Peking egyik pályaudvara:
Utcai életképek:
Kínai Nagy Fal, tömeg nélkül és esküvővel is
Shanghai a világ egyik legnagyobb tengeri kikötője és Kína legnépesebb városa. Vibrálóan eleven és modern, a világ legmagasabb épületei és legnagyobb vállalatai is itt vannak.
A Shanghai Tower (632m, 128 emelet) lentről, és a torony tetejéről
Xiamen - Gulangyu sziget
Az Unesco világörökség része, gyönyörű természeti tájaival, (nincs autós közlekedés) gyarmati stílusú épületeivel, multikulturális sajátosságával egyből rabul ejti az embert, akár a zegzugos sikátorokban, akár a pazar villák közötti ösvényeken sétálgatunk. (itt nem vettem észre, hogy a telefon vízjele a fotókon ragadt) :)
Hangzhou: egyik leghíresebb látnivaló a Nyugati-tó, amelyet hajóval közelíthetünk meg. A tó és a köré épült botanikus kert komplexum a kínai történelem kezdete óta nagy hatással volt az ország költőire, filozófusaira és festői, több kínai neves író visszavonulása helyéül választotta ezt a festői környezetet.
Kilátás a hotelünkből: nem túl impozáns, de nagyon jellemző Kínára, ebben is látom a szépséget: :)
Palvin Barbival Hangzhou-ban is találkoztunk :)
Suzhou: a kínai Velence-ként is emlegetik, több csatorna szeli át,és európai másához hasonlóan egy vízre épült város képét adja.
A Szerény Hivatalnok Kertje a legnagyobb és leghíresebb kert Suzhou-ban, az 1500-as években egy visszavonult császári tisztviselő építette újra a kertet, minden figyelmét a kert újraalkotására fordítva:
Qingdao
Kína észak-keleti partjainál találjuk a sör (a kínai Tsingtao) városát.
Egy számunkra nehezen értelmezhető utcai pillanatkép, asztal és kis íróasztal az utcán:
Akik eddig elolvasták, azoknak végezetül jutalmul egy zenés performance (hanggal) a naplementében Qingdaoban:
Comments